Magyarországgal az a baj, hogy itt mindenki azt hiszi, hogy a mennyiség egyenlő a minőséggel.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyire nem a mennyiség a lényeg. Simán elhisszük, hogy egy nagy párt (számossággal mind tagságilag, mind adminisztrációilag, mind kétes forrású tudásilag, mind semmittevésileg) az erős, hogy egy nagy párt az tömegeket képvisel, és hogy egy nagy párt az diktálhat a kisebbeknek.

Hát az van, hogy bárki diktálhat a többieknek, de ez nem nagyságon, hanem úgynevezett alkalmasságon múlik. Arra, aki alkalmas arra, hogy a többi ember odafigyeljen rá, odafigyelnek. Arra, aki arra alkalmas, hogy a többiek számára értelmes célt adjon, hallgatnak. 

Hát ez Mesterházyra éppen pont nem igaz. 

Mégis kinevezte magát jelöltnek meg listavezetőnek. 

Mert ő is azt hiszi, hogy a minőség egyenlő a mennyiséggel. 

Pedig kövér ember is székelhet kicsit, ahogy azt a buddhisták tanítják.

És a vezető sem önmagát választja, hanem mások választják őt. 

Hát ezért van szüksége Magyarországnak Bajnaira.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!

Magyarországgal az a baj, hogy itt a többség valóban vagy ostoba, vagy rosszindulatú, vagy becstelen, vagy teljesen hülye. Itt az emberek nagyobb része tényleg szembe halad az autópályán a józan és szabályosan közlekedő kisebbséggel.

Magyarországnak ezért duplán felelős vezetésre van szüksége: eleve olyan emberanyagból kellene választanunk, akik nemcsak teljesítik a minimálisan elvárhatót, hanem visszatartják a szélsőségesen veszélyes idiótákat a demokratikus hatalomtól. Semmi szükség kreatív, nagy tudású, vagy akár szuperjó üzleti érzékű vezetőkre, mert azokkal csak baj van. Bőven elég, ha valaki egyszerűen csak tisztességes, naív, jót akaró, van némi saját egzisztenciális háttere, hogy ne számítson az az egymillás miniszterelnöki fizetés, és kész.

Hát ezért kell Magyarországnak Bajnai.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!