Szóval ott van Ferenc, az ő rajongótábora közepén, és azt érzi, hogy népszerű. (Ezt még külön Bajnai is megerősíti rendkívül balfasz módon, de erre még később visszatérünk).

És megír egy szakácskönyvet, amivel végigródsózza a magyar bulvármédiát (nem nagy kör), és elkezd hinni abban, hogy népszerű.

(A szakácskönyve valószínűleg hasonlóan jól fogyott decemberben, mint Kálmán Olga könyve.)

És Feri úgy érzi, hogy pozícióba került.

Csakhogy azt nem veszi számításba, hogy a rajongóinak a száz- vagy ezer- de inkább százezerszerese az a tábor, akik inkább türelemesen leszárítják a kezüket egy felhúzhatós forrasztópákával, minthogy olyan bármire szavazzanak, amiben ő benne van.

Feri több szavazatot fog elhajtani, mint amennyit hoz.

Tulajdonképpen ő lenne a szavazatelhajtás guiness-bajnoka, ha ennek a mérésnek az üzleti racionalitását bárki tudná igazolni.

És nem az öszödi beszéd miatt.

Hogy mi miatt, arról a következő bejegyzésben.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!