A politikusok számára Magyarország 1989 óta a másik ember problémája, és az általuk szanaszét szajkózott hazaszeretet ebből következően szintén egy idegen, ismeretlenül is agyondicsőített verbális mantra, amiből fogalmuk sincs, mi kellene következzen. 

Így aztán nem véletlen, hogy a gyurcsányi bohócbaloldalkodás után még egy lapáttal, sőt egy teherautóval tesz rá a Viktor-kormány, hiszen ki a francot érdekel, hogy a többieknek hogy megy, az a lényeg, hogy nekem meg a Siminek jól megy. 

Miközben a demokrácia az pont valami olyasmire épül, mint a másik ember problémájára. És Viktor és Fletó egyformán elhiszik, hogy ők igenis foglalkoznak a másik ember problémájával (hiszen leszarják), és éppen ezért demokraták. 

Fletó szerint demokratikusan megválasztott vezető azt csinál, amit akar (tömegbe lövet, székházat veret szét, nem mond le, stb.). Viktor szerint kétharmados többséggel és frakciófegyelemmel az történik, amit ő egyedül akar (Laci néni meg aláírja). Minden más a másik ember problémája. 

Antall, Boros, Horn, Medgyessi, Gyurcsány, Orbán - ezek azok az emberek, akik azt hitték és hiszik, hogy a demokrácia addig tart, amíg megválasztják őket, utána automatikusan átválthatnak egyszemélyi királykodásra. 

Nem véletlen, hogy demokráciákban és a kapitalizmusban egyaránt olyan emberek képesek hosszú távon másokat irányítani, akik ijedősek, gyengék, istenfélőek és elöljáróik felé alázatosak, saját gyengeségeiket felismerik és nem merik átlépni a maguk által kijelölt határokat. 

Egyszóval elég a kretén despotákból, jöjjön most egy becsületes és félős stréber!