Amit az Orbán Viktor által vezetett magyar kormányzat ellatabárkodik az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban, az tényleg terafelháborító. Valószínűleg nem Putyin seggét, hanem Putyin seggének nyalójának seggének nyalójának seggének nyalójának seggében vannak teljes nyelvterjedelemmel. 

A Latabár-kormány jobban teljesít, az fix. 

A Jobbik az új LMP. 

Mindenképpen hasonló a két társaság között az a szélsőséges naivitás, ami már egy 30+-os faluban szocializálódó fiatalt is messze elkerül. Az LMP-sek hatalmas lendülete, hogy majd jól megváltoztatják a politikát azzal, hogy a becstelen csaló geciket becsületes, jóakaró, őszinte és önfeláldozó emberekkel cserélik le, hamar elveszett, illetve pontosabban hamar le lett vásárolva. A Jobbik megagyökér, zsigerien magyaros nácizmusa kicsit lassabban, de szintén elpárolgott, mivel kicsi volt rá az érdeklődés, és az sem mindig józan.

Ráadásul nehéz egy politikát arra építeni, hogy a cigányok, a zsidók meg a négerek az oka annak, hogy nincs magyar autómárka a világpiacon, hogy a Széles-féle antigravitációt még mindig nem sikerült bekapcsolni, vagy hogy még mindig szopunk a forinttal ahelyett, hogy már rég euróért vennénk a fagyit. 

Amin magam is meglepődtem, hogy ugyanez a gondolatmenet igaz akkor is, ha a cigányokat, zsidókat és négereket kicseréljük fenntartható fejlődésre, környezetvédelemre vagy a fékek és ellensúlyok rendszeréből font széles társadalmi konszenzus szövetére. 

Hát ezért ugye semmi különbség a politika startup és a nácipárt között, eredményben meg pláne: mindkét csapat saját magának kitűzött céljait zérushoz konvergálva volt képes teljesíteni. 

Egy különbség van a két kompánia között: az LMP már feladta. Bizony, a tanult értelmiségi nem szereti a bizonytalan pályát, nekik szélsőségesen védett életpályamodellre van szükségük, hiszen mindig is ott éltek, és a magyar demokrácia is ezt termelte ki számukra: fix fizu, meleg iroda, bérlet, lakás, szevasz.

Nem véletlen, hogy a tanulatlan tahókból verbuvált, nagy gyökérsűrűségű Jobbik annyira faragatlan, hogy a saját esélyeit sem képes latolgatni, ezért kitart, mint a faék, és nyomja a kampányát mint Józsi a dudát az esküvői karavánban. 

Csakhogy ez a cigánozás ez már nem menő, ezért valamiféle helyettes kultúra gyors teremtésének és felépítésének vagyunk tanúi, ami így aztán valóban totál kaotikus, zavaros, végiggondolatlan és felesleges végeredményt szült. Az egész kampány pont annyira értelmetlen, mint egy Vona-beszéd. 

És ezzel tulajdonképpen a Jobbik totálisan helyettesévé vált az LMP-nek, hiszen viszi annak az értelmiségi-freak szavazótábornak a nagy részét, akik számára a zavarosság egyenlő bonyolultsággal, egyenlő okossággal, egyenlő értelmiséggel. 

Bottom line: LMP kiesik, Jobbik szavazótábora az LMP-jével nagyságrendileg nő, de 2018-ra várhatóan hasonlóan kifullad, mint most az LMP. 

Ezek az alternatívák messze nem annyira valósak, mint amennyire egyesek látni szeretnék. 

Hát ezért. 

A politikusok számára Magyarország 1989 óta a másik ember problémája, és az általuk szanaszét szajkózott hazaszeretet ebből következően szintén egy idegen, ismeretlenül is agyondicsőített verbális mantra, amiből fogalmuk sincs, mi kellene következzen. 

Így aztán nem véletlen, hogy a gyurcsányi bohócbaloldalkodás után még egy lapáttal, sőt egy teherautóval tesz rá a Viktor-kormány, hiszen ki a francot érdekel, hogy a többieknek hogy megy, az a lényeg, hogy nekem meg a Siminek jól megy. 

Miközben a demokrácia az pont valami olyasmire épül, mint a másik ember problémájára. És Viktor és Fletó egyformán elhiszik, hogy ők igenis foglalkoznak a másik ember problémájával (hiszen leszarják), és éppen ezért demokraták. 

Fletó szerint demokratikusan megválasztott vezető azt csinál, amit akar (tömegbe lövet, székházat veret szét, nem mond le, stb.). Viktor szerint kétharmados többséggel és frakciófegyelemmel az történik, amit ő egyedül akar (Laci néni meg aláírja). Minden más a másik ember problémája. 

Antall, Boros, Horn, Medgyessi, Gyurcsány, Orbán - ezek azok az emberek, akik azt hitték és hiszik, hogy a demokrácia addig tart, amíg megválasztják őket, utána automatikusan átválthatnak egyszemélyi királykodásra. 

Nem véletlen, hogy demokráciákban és a kapitalizmusban egyaránt olyan emberek képesek hosszú távon másokat irányítani, akik ijedősek, gyengék, istenfélőek és elöljáróik felé alázatosak, saját gyengeségeiket felismerik és nem merik átlépni a maguk által kijelölt határokat. 

Egyszóval elég a kretén despotákból, jöjjön most egy becsületes és félős stréber!

Féleszű.

Több idióta posztolgat Schiffer-ügyben.

Azért nem írok LMP-t, mert egy párt az egy közösség, ezzel szemben Schifi meg egy egyszemélyes intézmény.

(De ebbe most had ne vesszek el!)

Szóval a tárgyra visszatérve.

A lényeg: sokan írogatnak arról, hogy a Bajnai-Satöbbiek összefogás Schifi malmára hajtja a vizet. 

Nos, az igazság ebből a hülyeség-cunamiból nyilván annyi, hogy Mesti és Gyurcsi, ez a két felkészült idióta fikszen elriasztja a baloldal potenciális szavazóinak 80-90 százalékát. 

Csakhogy az egy óriási péniszség, hogy ez a rengeteg ember Schifi halálos ölelésébe fog rohanna.

Mert egy kisebb részük megy Gabeszékhez jobbikos protesztszavazattal. Egy másik, szintén kisebb részük megy Fideszhez szintén protesztszavazattal (úgy értem, az összefosás ellen tiltakozni, ami azért elég komoly érdeme a baloldalnak, hogy ilyen gyorsan megutáltatták magukat komoly tömegekkel).

Hogy hova megy a többi?

Hát megy a telekre kapálni, vagy helikopterezni a szomszédnak.

Mert a parlamenti választást Mesterházy indulása okafogyottá teszi: Vonára csak trollok meg állampolgárság-halmozó idióták szavaznak, Schifire meg azok, akiknek lapulevél volt a jelük oviban.

Schifi saját magával nem áll szóba, nem hogy bárki mással, legyen az politikus, ismerős vagy csak simán a muterja. Schifire senki sem fog szavazni, egyszerűen azért, mert ő nem politikus: élete legnagyobb tragédiája, hogy az álmaihoz vezető úton emberekkel kell kontaktálni. Neki az nem megy. Ő ehhez nem ért.

Schifivel kapcsolatban a nagy tanulság, hogy Lehet Más A Politika, De Máshogy, Nem Így, Mert Így Nem Lehet Más.

Az LMP története tökéletes példa arra, hogy a magyar politikai valóságot szociopata politológusok, húgyagyú bloggerezők és jópár megalomán politikus kényszerképzelődései takarják ki a látómezőből. Az LMP-be belelátott nagylehetőség totális hiábavalóság volt, ugyanis alkalmatlan bármilyen szavazótábor megosztására.

Kész szerencse, hogy a Fideszék ennyire hülyék. Máshogy esélye sem lenne Bajnainak.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!

Átvettük, hogy Gyurcsány mennyire nem tett hozzá semmit Magyarország fejlődéséhez. De valamit mégis csinált. Mi volt az?

Hát először is neki köszönhetjük a magyar nácizmus feltámasztását, a Gárdát, a Jobbikot, a náciveszélyt.

Aztán neki köszönhetjük azt, hogy a civil tiltakozási formákat, a tüntetéseket, a petíciókat a magyar politika soha többé nem fogja komolyan venni.

Neki köszönhetjük azt a politikai stratégiát is, hogy ha egy politikus hibázik, akkor lehet nem lemondani: ki kell rúgni a portást, aki átvette a hibáról szóló táviratot, és mehetünk tovább.

Neki köszönhetjük a kötelesbeszéd-kampánytechnológiát: "légyszi Ancsi ne a mondat elején indítsd a kazit a főnöknek, kösziszépen, szupcsivagy". Kövér amúgy teljesen adekvát beszédét (ami persze jottányit sem változtat a róla kialakított rendkívül negatív megítélésünkön) így lehetett a kevéssé trükkös előjelváltoztatással arra használni, hogy a baloldali szavazók ijedős csoportjára még jobban ráijesszenek.

Neki köszönhetjük azt a szupercinizmust, ami a kilencvenes évek cinizmusát váltotta a kétezres években. Neki köszönhetjük a semmittevő, levegőbe beszélő miniszterelnök képét, neki köszönhetjük az eredményességről, sikerről pofázó sikertelen politikus stratégiáját.

Ő Kelet-Európa Tony Blairje, aki ugyanúgy semmit sem csinált, csak hamarabb megbukott.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!

Szóval az van, hogy Feri igazából azalatt a két fél ciklus alatt semmi maradandót nem alkotott.

Tudom, a gyurcsányisták most levegőkapkodva ordítanak, de majd ha lenyugszanak, ők is rájönnek.

Babakötvény? Szentisten... Vizitdíj? Az egyetlen, aminek lett volna értelme, de szét is lőtte az ellenzéke egy pillanat alatt. Száz lépés? Nevetségesebb, mint a Hagyó-féle túrázás, mert az legalább sport volt, ez, a Feri-féle kamupolitizálás bruttó szószátyárkodás.

És akkor az egész politikai inaktívumnak a csúcsán ott csücsül a 20%-os ÁFA. A csupa nagybetűs FERIÖTLET. Hű. Ez aztán a progresszív, európai, középbaloldai politikai termék!

Az egész gyurcsányizmus tulajdonképpen sikítozás vákuumban, ami fizikailag valószínűleg egy rendkívül kellemetlen élmény.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!

Szóval ott van Ferenc, az ő rajongótábora közepén, és azt érzi, hogy népszerű. (Ezt még külön Bajnai is megerősíti rendkívül balfasz módon, de erre még később visszatérünk).

És megír egy szakácskönyvet, amivel végigródsózza a magyar bulvármédiát (nem nagy kör), és elkezd hinni abban, hogy népszerű.

(A szakácskönyve valószínűleg hasonlóan jól fogyott decemberben, mint Kálmán Olga könyve.)

És Feri úgy érzi, hogy pozícióba került.

Csakhogy azt nem veszi számításba, hogy a rajongóinak a száz- vagy ezer- de inkább százezerszerese az a tábor, akik inkább türelemesen leszárítják a kezüket egy felhúzhatós forrasztópákával, minthogy olyan bármire szavazzanak, amiben ő benne van.

Feri több szavazatot fog elhajtani, mint amennyit hoz.

Tulajdonképpen ő lenne a szavazatelhajtás guiness-bajnoka, ha ennek a mérésnek az üzleti racionalitását bárki tudná igazolni.

És nem az öszödi beszéd miatt.

Hogy mi miatt, arról a következő bejegyzésben.

Hajrá Magyarország, hajrá Bajnai!